2017. július 12., szerda 06:01

Szőlő

 

A szőlő a szigorú kritikus embereknek való, akik mindent a maguk módján akarnak csinálni.
A vadon élő szőlő fiatalon 30-40 m hosszúra nyúlik, s öregkorára akár a száz méteres hosszt is eléri.
A szőlőtermesztéshez határozott keretek közé kel
l szorítani a növényt, nevelni kell, felfuttatni, metszeni, kötözni.

A szőlő gyorsan nő, kacsaival keresi a kapaszkodót, hogy felfelé törhessen a fény felé.
A szőlőskert gondozása állandó munkával jár, rendszeres metszésekkel kell közbeavatkozni, korlátozni a természetes növekedést.
A háziasított szőlő magról nem szaporodik, dugványozással, vagy oltványozással örökíthető tovább.
A szőlő művelését szemlélve az az érzésünk támad, hogy állandóan megsértjük a szőlőt és a termőföldjét is.
Ha beleképzeljük magunkat a szőlő helyzetébe, ugyanezt érzi a szőlő érzelmi állapotban lévő ember: irányítani szeretne, akaratát másokra kényszeríteni, dominálni-, pontosan azt, mint a szőlőnövényként elszenved az ember keze alatt.
A szőlő virágai szirom nélküliek, ami az érzelmekkel szembeni fogékonyság hiányára utal.
A szőlő állapotú ember nem empatikus, nem érdeklik mások érzései.
 
Kategória: A Bach Virágok