2017. július 12., szerda 06:01

Olajfa

 

Az olajfa a kimerültség, az állandó fáradtság szere.
A vad olajfák kis növésűek, véznák, termésük szegényes. A nemesítést magról szaporítva nem lehet megoldani, hanem a kiválasztott fajtát át kell oltani egy már meglévő törzsre.
Az olajfa
tehát oltványként kezdi meg az életciklusát egy fiatal törzsön, mégpedig úgy, hogy a kiválasztott fa egy friss hajtását, az úgynevezett oltóágat beültetik a gyökértörzs kérge alá.

Az olajfa évezredeken át hordozza a termést ugyanazon a helyen, ugyanabban a földben. Nem csoda, hogy egyszer csak kimerül.
Az olajfa állapotú személyek sápadtak, kimerültek. Sokkal többről van szó, mint puszta fáradtságról, ez a teljes és végleges kifulladás állapota.
Egyes betegek bőre nagyon száraz, vagy akár ráncos is lehet, pontosan olyan, mint az elaggott olajfa kérge.
Az olajfa a nyílt domboldalakon nő, ahol egész nyáron ki van téve a tűző napnak.
Az olajfák hajdan igába hajtották koronás fejüket, a mezőgazdák rabszolgáivá lettek, és sorsuk a hosszú évszázadok alatt mit sem változott.
Beilleszkedtek egy olyan rendszerbe, ahol a természet egyensúlyi állapota nem számít, csakis az, hogy mennyi mindent lehet kinyerni a földből.
Az olajfák ennek ellenére máig adnak, zokszó nélkül viselik terhüket.
 
Kategória: A Bach Virágok